2009. december 2., szerda

Ormosintézet íriszdiagnosztika

A feleségem minden tagja fájt. A hagyományos orvosjárás, vérvétel , pisivétel és sokórás kórházi várakozás után kiderült, hogy vagy autoimmun betegsége van vagy nem.
Ezek után irány az Ormos intézet. Íriszdiagnosztika. A természetgyógyászat talán többet tud!
A ormosintézet honlapon, mint megtudtam ismeretlen fogalom a várakozás. Nos kb 20 percet üldögéltem a feleségemmel, mire megjelent az enyhén szláv akcentussal megáldott diagnoszta. Ok, 20 perc ücsörgés, na bumm...
8 perces írisznézegetés után rájött, hogy vagy nem mozog eleget a feleségem vagy gerincfájdalmai vannak. Ez került 10 ezerbe.
Kissé érdekesnek tűnt a diagnózis, hiszen a feleségem röntgen leletei mindennel problémát jeleztek csak a gerincével nem.
Miután ez tisztázódott a "doktornő" a vesével támadott. Rövid párbeszédet követően lezongorázták, hogy a feleségem annyit iszik, mint egy puputeve, így a kevés folyadékbevitel nem lehet probléma és a családban sem volt olyan, akitől genetikusan örökölhette volna a vese vagy epe panaszokat, ráadásul mivel a fájdalomtól alig bír megmoccanni, a futógép és súlyemelés nem a legjobb ötlet.
Gyógymódként felírt kb 15 teát, amit a helyi patikában lehetett megvenni kb 3 ezer forintért.
Miután az íriszdiagnoszta megállapította, hogy a baj vagy valami vagy megy valahova, zombiként mozgó feleségem átirányította a főorvosnőhöz.
Takán érzékelte, hogy a diagnózisa annyit ér, mint egy raklap szar a kisplasztika versenyen, ezért a számítógép vagy a közönség segítsége helyett inkább a helyi gurura támaszkodott.
A főorvosasszony már brutális penicilin kúrát és naponta ismétlődő akupunktúrát javallott, hideg inhalálással karöltve.
Ez csak öt ezrbe került volna, ami egy hónap alatt alig éri el a 150 ezer forintot, ha nem számítom a benzinköltséget, ami a 18. kerületbe jutást jelenti.
Érthetetlen módon nem éltem a lehetőséggel és a feleségem elvittem egy másik orvoshoz, aki a belvárosban rendelt. Folyt köv.